Az iskola elvégzése után végre eljött az a pillanat, hogy a saját utamat járjam.
Igen ám, de rögtön ott volt az első nagy kérdés: mi legyen a vállalkozás neve?
Hosszú napokat töltöttem azzal, hogy megtaláljam azt az egyetlen nevet. Valami különlegeset szerettem volna. Nem azért, mert én különlegesnek tartom magam, hanem mert 56 évesen úgy voltam vele: miért ne? Ha már új életet kezdek, legyen olyan neve a vállalkozásomnak, ami valóban én vagyok.
Végül két szó összeillesztéséből megszületett a Webdesignvoro. Amikor először kimondtam, azonnal éreztem, hogy megtaláltam. Azóta is büszke vagyok rá, mert ez a név nemcsak egy vállalkozást jelöl, hanem azt az új utat is, amelyre akkor léptem rá. Akkor még nem sejtettem, hogy a név kitalálása lesz az egész folyamat legkönnyebb része.
Tervezés és újratervezés
Amikor végre megvolt a név, azt hittem, innentől már könnyű lesz. Gyorsan rájöttem, hogy tévedtem.
A fejemben ugyan már élt egy elképzelés arról, milyen weboldalt szeretnék, de amikor leültem megtervezni, minden sokkal bonyolultabbnak bizonyult. Egyik nap még biztos voltam benne, hogy jó irányba haladok, másnap pedig már azon gondolkodtam, hogy inkább teljesen újrakezdem.
Nem egyszer fordult elő, hogy órákon át dolgoztam egy-egy részen, majd másnap úgy döntöttem, hogy mégsem tetszik, és az egészet újraterveztem. Akkor néha bosszantott, ma viszont örülök neki. Minden egyes változtatás közelebb vitt ahhoz a weboldalhoz, amelyet valóban magaménak éreztem.
Egy dolgot azonban végig szem előtt tartottam: nem egy divatos weboldalt akartam készíteni, hanem egy olyat, amely engem tükröz. Letisztult, könnyen átlátható és őszinte. Olyat, ahol a látogatók nemcsak azt látják, hogy mivel foglalkozom, hanem azt is, hogy ki vagyok.
A bizonytalanságok is velem tartottak
Persze nem ment minden olyan magabiztosan, mint ahogy most talán látszik.
Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy jó úton járok, és voltak olyanok is, amikor elbizonytalanodtam. Vajon tényleg jó lesz ez a weboldal? Vajon tetszeni fog azoknak, akik majd először megnyitják? És ami talán a legfontosabb kérdés volt bennem: vajon lesznek-e olyan vállalkozók, akik engem választanak?
Őszintén? Nem mindig voltam biztos a válaszban.
Mégsem gondoltam arra, hogy feladjam. Inkább azt mondtam magamnak: ha ma egy kicsit többet tudok, mint tegnap, akkor már megérte leülni a gép elé. Apró lépésekben haladtam előre, és minden egyes megoldott feladat egy kis önbizalmat adott a következőhöz.
Ma már tudom, hogy a bizonytalanság nem azt jelenti, hogy rossz úton járunk. Sokszor éppen azt jelzi, hogy valami újat tanulunk, és kilépünk a megszokott keretek közül.
A dizájn lassan formát öltött
Talán ez volt az a rész, amit a legjobban élveztem.
Ahogy egyre több szekció készült el, a weboldal lassan életre kelt. Minden apró részlet számított. Egy betűtípus, egy szín, egy gomb helye vagy egy kép is teljesen meg tudta változtatni az oldal hangulatát.
Nem egyszer előfordult, hogy órákig dolgoztam egy részen, aztán másnap ránéztem, és úgy éreztem: nem, ez még mindig nem én vagyok. Ilyenkor újra nekifogtam.
Sokan azt gondolják, hogy egy weboldal elkészítése csak arról szól, hogy szépen nézzen ki. Én egészen másképp látom. A jó weboldalnak bizalmat kell ébresztenie. Már az első pillanatban azt kell éreznie a látogatónak, hogy jó helyen jár.
Ezért nem elégedtem meg az első ötlettel. Addig alakítottam, finomítottam és csiszoltam az oldal minden részletét, amíg valóban azt nem éreztem: igen, ez már a Webdesignvoro.
A technikai oldal sem maradhatott ki
A dizájn csak az egyik fele volt a munkának. A másik felét azok a technikai részletek jelentették, amelyeket kívülről senki sem lát, mégis ezektől működik igazán jól egy weboldal.
Programozói múlt hiányában, és a tanfolyamon tanultakra támaszkodva a WordPress mellett döntöttem. Sokszor előfordult, hogy vissza kellett néznem a jegyzeteimet vagy újra megnéznem egy-egy videót, mert ha csak egyetlen lépést rosszul csináltam, könnyen borult az egész.
Volt, hogy egy apró hiba megoldásán órákig dolgoztam, máskor pedig egyetlen beállítás miatt kellett újra átnéznem az egész oldalt. Ezek a helyzetek rengeteg türelmet igényeltek, és bevallom őszintén, volt olyan is, hogy inkább becsuktam a gépet, és csak másnap folytattam tovább. Addigra mindig egy kicsit kitisztult a fejem, és sokszor új lendülettel, nyugodtabban már sikerült megoldani azt, amin előző nap még órákig küzdöttem.
Minden ilyen helyzetből tanultam valamit. Közben végig ott lebegett a szemem előtt mindaz, amit a tanfolyamon tanultam: fontos a mobiltelefonos megjelenés, a keresőoptimalizálás, és az is, hogy aki először megnyitja a weboldalamat, néhány másodperc alatt megértse, mivel foglalkozom.
Ma már mosolygok ezeken a nehéz pillanatokon, de akkoriban minden egyes megoldott probléma egy kis győzelemnek számított.
Azt akartam, hogy engem is megismerjenek
A kezdetektől tudtam, hogy nem szeretnék egy olyan weboldalt, amely csak a szolgáltatásaimat sorolja fel. Azt akartam, hogy aki megérkezik az oldalamra, egy kicsit engem is megismerjen.
Ezért döntöttem úgy, hogy a saját történetemet is megosztom. Hiszem, hogy a bizalom nem attól alakul ki, hogy valakinek milyen szép a weboldala, hanem attól, hogy a másik oldalon egy valódi embert látunk. Talán ezért szerettem annyira korábban a munkaerő-közvetítésben is dolgozni. Ott sem önéletrajzokat láttam, hanem embereket, történeteket és álmokat. Ezt a szemléletet szeretném ma is továbbvinni a vállalkozásomban.
Ezért választottam a saját fotóimat, ezért írtam meg a történetemet, és ezért fogalmaztam meg a szövegeket is úgy, mintha egy beszélgetés részei lennének. Nem akartam hivatalosnak vagy távolságtartónak tűnni. Azt szerettem volna, hogy aki elolvassa őket, úgy érezze, nyugodtan felveheti velem a kapcsolatot.
Ha ma ránézek a weboldalamra, nemcsak egy elkészült munkát látok, hanem egy olyan felületet, amely valóban engem tükröz.
Amikor először megláttam
Amikor végre elkészült a weboldalam, hosszú percekig csak néztem a monitort.
Nem azért, mert tökéletes lett. Ma is találok rajta olyan apróságokat, amelyeket másképp csinálnék. Hanem azért, mert tudtam, mennyi munka, tanulás, újrakezdés és kitartás van mögötte.
A Webdesignvoro számomra nemcsak egy vállalkozás neve lett. Sokkal többet jelent ennél. Annak a bizonyítéka, hogy 56 évesen is lehet új szakmát tanulni, új célokat kitűzni és valami teljesen újat felépíteni.
A weboldal elkészült, de az igazi történet csak ezután kezdődött.
Mert hiába áll készen egy weboldal, a nagy kérdés csak ekkor következik: vajon megérkezik rá az első látogató?
Erről mesélek a sorozat következő részében.
Te is most építed a vállalkozásodat?
Ha szeretnél egy olyan weboldalt, amely valóban téged és a vállalkozásodat tükrözi, örömmel segítek. Beszélgessünk egyet!