Bevezetés – A baleset, ami mindent megváltoztatott

Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy 56 évesen webdesigner leszek, valószínűleg mosolyogtam volna rajta. Akkor még egészen más terveim voltak. Dolgoztam, éltem a megszokott mindennapjaimat, és eszembe sem jutott, hogy egyszer teljesen új szakmát kell tanulnom.

Aztán egy autóbaleset mindent megváltoztatott.

Három vállműtét, hosszú rehabilitáció és rengeteg bizonytalanság következett.

A legnehezebb mégsem a fizikai felépülés volt, hanem az a kérdés, ami egyre gyakrabban foglalkoztatott.

Mi lesz velem ezután?

A vállműtétek után jött a következő próbatétel

A balesetet követő hónapok nemcsak fizikailag voltak megterhelők. Abban bíztam, hogy egyszer visszatérhetek a régi munkahelyemre. A cég végig azt mondta, hogy ne aggódjak, megvárnak.

Én hittem nekik.

Amikor végre eljött az idő, hogy újra dolgozhassak, visszamentem.

Aztán jött a hír, amire egyáltalán nem számítottam.

Felmondtak nekem.

Őszintén szólva ez sokkal jobban megviselt, mint gondoltam volna. Nem egyik napról a másikra tudtam feldolgozni. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy lelkileg is elfogadjam, hogy az a fejezet az életemben végleg lezárult.

Sikertelen álláskeresés és egy váratlan lehetőség

Ahogy teltek a hónapok, egyre több önéletrajzot küldtem el. Abban bíztam, hogy a többéves irodai tapasztalatommal újra hasznos tagja lehetek egy csapatnak.

Sajnos tévedtem.

Sorra érkeztek az elutasítások, vagy egyszerűen nem kaptam választ.

Mindig ugyanazok a kérdések jártak a fejemben.

Vajon a korom miatt utasítanak el?

Vagy egyszerűen nem vagyok elég jó?

A kérdések egyre jobban gyötörtek lelkileg. Egy idő után már nemcsak az álláskeresés volt nehéz, hanem az az érzés is, mintha senkinek sem lenne szüksége rám.

A sok kudarc után elegem lett abból, hogy mindig más döntsön arról, dolgozhatok-e vagy sem.

Akkor született meg bennem egy döntés.

Nem szeretnék többé alkalmazott lenni.

Néhány nappal később a Facebookon megláttam egy hirdetést egy képzésről.

Őszintén szólva nem azért kattintottam rá, mert biztos voltam benne, hogy ezt az utat követem.

Egyszerűen kíváncsi voltam.

Jelentkeztem egy háromnapos kihívásra.

Ott találkoztam először igazán ezzel a világgal.

Nagyon érdekes volt számomra.

Ugyanakkor félelmetes is.

Nem azért, mert már akkor tudtam, hogy ez lesz az új hivatásom.

Hanem mert rájöttem, hogy ha most nem kezdek magammal valamit, később még nehezebb lesz.

Mindig szerettem számítógépen dolgozni, és mindig örömet okozott, amikor alkothattam valamit.

És úgy éreztem, talán ez lehet az az út, amin érdemes elindulnom.

A Facebookon látott képzés

A háromnapos kihívás után még mindig nem tudtam, hogy valóban ez lesz-e az utam.

Egy dolgot viszont biztosan éreztem.

Nagyon érdekelt ez az egész világ.

Egyetlen problémám volt.

Várnom kellett.

Körülbelül fél évet.

Őszintén szólva ez a várakozási idő nem volt könnyű.

Amikor az ember talál valamit, amiben talán látja a jövőjét, nagyon nehéz türelmesnek maradni.

Amikor végre eljött a nap, és beiratkoztam, egyszerre voltam izgatott és tele kérdésekkel, kétségekkel.

56 éves voltam.

Egy teljesen új szakmát kezdtem tanulni.

Fogalmam sem volt, hogy képes leszek-e rá.

De egy dolgot biztosan tudtam.

Meg akartam próbálni.

Az első lépések a webdesign világában

Amikor elkezdtem a képzést, hamar rájöttem, hogy ez teljesen más világ, mint amit addig ismertem.

Minden új volt.

Nemcsak a programok.

Hanem maga a gondolkodásmód is.

Eleinte sokszor ültem a számítógép előtt úgy, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem, vagy éppen mit csinálok.

Voltak feladatok, amelyeket többször is újrakezdtem.

Nem azért, mert feladtam.

Hanem mert meg akartam érteni.

Volt, amikor úgy éreztem, hogy talán már túl késő új szakmát tanulnom.

Aztán másnap újra leültem a gép elé.

Lépésről lépésre.

Nem egyik napról a másikra lett könnyebb.

De minden elkészült feladat után egy kicsit magabiztosabb lettem.

Egyre kevésbé azt láttam, hogy mennyi mindent nem tudok.

Hanem azt, hogy mennyit tanultam már.

Ez adott erőt ahhoz, hogy folytassam.

Mit adott nekem ez az újrakezdés?

Amikor belevágtam, egyáltalán nem tudtam, hogy egyszer saját vállalkozásom lesz.

Nem tudtam, hogy weboldalakat fogok készíteni.

Azt sem tudtam, hogy sikerül-e végigcsinálnom.

Csak egy dolgot szerettem volna.

Újra hasznosnak érezni magam.

Ma már tudom, hogy ez a döntés sokkal többet adott egy új szakmánál.

Visszaadta az önbizalmamat.

Megtanított újra tanulni.

És arra is, hogy néha a legnehezebb időszakok nyitják ki előttünk azokat az ajtókat, amelyekről korábban nem is tudtuk, hogy léteznek.

Ma, amikor egy új weboldalon dolgozom, mindig eszembe jut, honnan indult ez az egész.

Talán ezért kezdek minden projektet egy beszélgetéssel.

Mert tudom, hogy minden vállalkozás mögött van egy történet.

Az enyém is így kezdődött.

Folytatás következik…

Ez még csak a történetem kezdete.

A következő részben arról mesélek, hogyan született meg a Webdesignvoro. Miért éppen ezt a nevet választottam? Milyen gondolatok vezettek a tervezés során? Mit szerettem volna megmutatni a weboldalamon, és hogyan lett belőle az a hely, amely ma a vállalkozásomat képviseli?